SZJG.1.
- Tudod mit nem értek? - kérdezte hirtelen Virág, aki addig a padra fektetett fejjel pihent.
Kérdőn néztem rá, úgyhogy folytatta.
- Hogy miért van a suli aulájában az a csúnya szobor.
Pár pillanatig pislogás nélkül figyeltem, hogy vajon komolyan
gondolja-e, és mielőtt válaszolhattam volna, Arnold felült a padomra -
ráült a cuccomra, de mindegy - és megelőzött.
- Virág, te olyan sötét vagy mint az éjszaka - közölte tényszerűen.
Virág csak tágra nyílt szemekkel nézte, aztán elnevette magát. Oké,
tényleg nem egy IQ bajnok.
A rajztanár (Vladár Ervin, aki egyébként a művészettörténet-tanár is) egész rendes.
Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt,
hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a
pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úhgy
éreztem, muszály lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék
valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert és bő
fazonú, fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja,
másik kezében a gördeszkáját tartotta. Össszevissza meredező haja csak
látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy
nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki.
- Hé, Neményi! - hajolt előre Dávid, és megbökte a mellettem ülő
Arnoldot. Ő épphogy összecsukta a kezében tartott magazint, és felvont
szemöldökkel fordult hátra. - Ma már lesz kedved fordítani nekünk az
angolt, vagy megint Zsák fog szerencsétlenkedni? - folytatta Dávid.
- Nincs kedvem fordítani. Olvasok.
- Kösz, miattad megint nem értünk majd semmit - szólt közbe Zsolti. -
Milyen újság ez? - tette hozzá kicsit felállva, hogy átlásson Arnold
válla fölött.
- IPM. A gondolkodó ember lapja. Neked nem ajánlom - vágta rá lazán Arnold, és olvasott tovább.
A következő pillanatban megállt a suli előtt a sötétített üvegű fekete
autó, és Dávid szállt ki ingerülten. A fülébe dugott hadseattel beszélt,
az utolsó mondatát épp csak elkaptuk.
- Ne hívogasson! Fogalmam sincs, miről beszél - ezzel kirántotta a
füléből a headsetet és kikapcsolta a mobilját. - Halljátok, tegnap este
óta pizzát akarnak rendelni a számomon. Valami marha összekeverte, és
egy pizzéria honlapján van a számom! Rémes, apám most fogja letiltatni,
mert már nem győzzük elismételni, hogy semmilyen duplasajtos akcióról
nem tudunk - rázta a fejét fáradtan. Veletek mi újság? - nézett ránk,
mire Ricsi, Cortez és Zsolti nem bírta tovább visszatartani, és hangos
röhögésben törtek ki.
- Szerintetek ez vicces? - tárta szét a karját Dave. - Szerintük vicces - jelentette ki ránk nézve.
- És végül tudtak rendelni a pizzériából? - kérdezte Virág nagy, csodálkozó szemekkel.
- Mit tudom én? Kit érdekel? Nem érted, hogy hajnalig csörgött a mobilom?
- Miért nem kapcsoltad ki? - szóltam bele, mire a három fiú, Ricsi,
Cortez és Zsolti egy hangos "húúú"-val díjazta a kérdésemet. Dávid,
mintha megsértettem volna, megrázta a fejét.
- Én sosem kapcsolom ki. Mi van, ha fontos hívás érkezik?
Erre nem tudtam mit mondani.
SZJG.7.- hamarosan..
SZJG.2.
- Ne fogd vissza magad, ha úgy érzed, jólesne önfeledten vigyorogni,
mert nemcsak elkérte a zenelejátszód, hanem egy nézéssel pofátlanul
leminősítette az általad hallgatott és nem mellesleg kedvelt zenét is,
csak rajta - motyogta Arnold, fel sem nézve a magazinból.
- Ez kicsit cinikusan hangzott, de mindegy - vontam meg a vállam mosolyogva.
- Nem dehogy - nézett fel egy pillanatra, miközben lapozott. - Biztos
van abban is jó, ha a méltatlanul éltetett személy megböki a vállad.
Máskülönben nem örülnél neki - rázta meg a fejét.
- Virág, utoljára mondom, a klasszikus értelemben vett vámpírok nem járnak nappal! - ismételte magát sokadszor Arnold.
- De igen!
- Ez őrület! Reni, segítenél? - fordult felém kétségbeesetten Arnold.
- Nem, én inkább kimaradnék belőle - ittam bele mosolyogva a forró csokimba.
- Élvezed, ugye? - húzta össze a szemét Arnold, aztán sóhajtva Virágra
nézett. - A Stoker, Rice, King, de még a Hamilton könyveiben szereplő
vámpírok is egyaránt éjszaka járnak. Érted? A vámpírok nem mászkálnak
nappal!
- De - felelte Virág, és hatalmas, barna szemeivel fürkészően nézett Arnoldra.
- Feladom. Virág, veled nem lehet érdemi vitát folytatni. Az érvelésed nevetséges! - rázta meg a fejét Arnold.
- Továbbá tilos a tantermekben található televíziókészülékekhez
hordozható DVD-lejátszót csatlakoztatni - fejezte be az olvasást Máday,
mire Andris és Robi mosolyogva összenéztek.
- Ha tilos, akkor tilos - jegyezte meg Robi, és előhúzott a táskájából
egy kábelt, amit egy pillanat alatt összekötött a tévével.
- Most mondták be, hogy tilos - mondtam értetlenül. A két kocka lesajnálóan megrázta a fejét.
- Reni, figyelj jobban. Azt mondta, tilos DVD-lejátszót
hozzácsatlakoztatni. De mi nem a lejátszót csatlakoztatjuk, hanem a
kábelt.
- Köszi - fordultam hátra Cortezhez.
- Szívesen - vonta meg a vállát. - Rémes a kiejtésed - tette hozzá, és
bár bunkónak hangzott, mégsem volt az, mert miközben mondta, láttam a
szemén, hogy visszafojtja a mosolyát. Igen, lehet, hogy pár perccel
ezelőtt még mérges voltam vagy ilyesmi, de ahogy belenéztem a mosolygós,
kék szempárba, a nevem sem tudtam volna megmondani.
- Hogy érted? - kérdeztem zavartan.
- Hát, csak rémes. Nagyon franciásan beszélsz angolul, ami rémesen hangzik - magyarázta.
- De még csak most kezdtem angolt tanulni - mentegetőztem. Cortez
nevetve megrázta a fejét, és bedugta a fülébe a fülhallgatóját.
- Felmayer! - állapodott meg Kardos Dave nevénél, és felnézett a
naplóból. Az egész osztály egy emberként fordult hátra, miközben Dave
zavartan feltápászkodott.
- Tanár úr, ma van a szülinapom - kezdte Dave szomorúan pislogva.
Kardos összeráncolt szemöldökkel meredt rá, kínosan hosszú ideig
gondolkodott, majd unottan a plafonra nézett.
- Nem bánom, nekem mindegy, melyik nap írom be az egyest.
- Köszönöm - vigyorgott Dave. (...)
- Bernáth! - mondta ki az újabb nevet a tanár, mire Andris sápadtan feltápászkodott.
- Nekem is ma van a szülinapom - motyogta. Kardos lepillantott a
naplóra, és megrázta a fejét. - Szép próbálkozás. Na, kezdheted.
- Na jó, most komolyan. Te kit választanál, Pete Wentz vagy Robert Pattinson?
- Hát - húztam meg a cipőfűzőm, és tanácstalanul megcsóváltam a fejem. - Muszáj?
- Aha - bólogatott Virág. (...)
- Pete Wentz nekem nem igazán tetszik. Pattinsonnak meg fura a haja - töprengtem.
- De ha itt állnának előtted, és azt mondanák, válassz, mit felelnél? - kérdezte Virág.
- Ha itt állnának előttem, megkérdezném, mégis mit keresnek a lányöltözőben.
- Neményi, ez több mint tíz oldal - jegyezte meg a dolgozatokat nézve.
- Igen tanár úr, de a témát relevánsnak ítéltem meg...
- Jó értem - szakította félbe Kardos, és továbbhaladt. - Ki
szándékozott megvakítani? - emelt fel egy sárga papírköteget, amire pink
színű tollal írtak.
- Az az enyém - lóbálta meg a kezét Virág.
- Kedves Virág, legközelebb talán fehér papírra kék vagy fekete tollal írj, máskölönben el sem olvasom - dünnyögte Kardos.
- Sziasztok. Szívecskés mézes puszedlit? - nyújtott felénk egy zacskót Zsolti, mire mosolyogva vettem egy darabot.
- Köszi. Többiek? - kérdeztem.
- A büfében - felelte, aztán leült az előttünk lévő székre, és
féloldalasan hátrafordult. - Látom, Neményi jól szórakozik - röhögte el
magát. Arnold unottan lapozott egyet a könyvében, és fel sem nézve
reagált.
- Úgy hívják, olvasás. Próbáld ki, nem olyan nehéz.
Cortez 5/3 - Elaludt olvasókörön, Kardos keltette fel a végén úgy, hogy
lecsapott egy szöveggyűjteményt az asztalára. :) Vicces volt.
- Hé. Anyu küldi. Boldog szülinapot - tartott a kezében egy torta alakú csomagolást. Ami minden bizonnyal egy tortát rejtett.
- Kösz - röhögött Cortez, és átvette a csomagot.
- Megnézzük, mi az? Remélem Fekete-erdő. Tuti, hogy Fekete-erdő. Nézzük meg, hogy Fekete-erdő-e - türelmetlenkedett Zsolti.
- Tudod mit? Visszaadom, és nézd meg - vigyorgott Cortez, és már meg is
szabadult a fél nyolckor kapott tortájától. Zsolti, mintha csak erre
várt volna, azonnal elkezdte leszedni a csomagolást.
- Aha! Fekete-erdő! Kértek? - nézett körbe.
- Nem, kösz - ráztam meg a fejem kicsit furán. Zsolti egyetértően bólintott, azután előszedett a táskájából egy villát.
- Miért van nálad villa? - ásított Virág.
- Hogyhogy miért? Hát ezért - pislogott értetlenül. Nem tudom.
Szerintem fura reggel fél nyolckor Fekete-erdő tortát enni a suli előtt,
de biztos én látom rosszul.
Vigyorgott Cortez, és előhalászta a táskájából az ajándékát. Kitette a
padjára a rózsaszín szívecskés papírba csomagolt dobozt, és összeráncolt
szemöldökkel nézte. (...)
- Ne már! Mi van, ha egy hal van benne? - riadt meg Virág.
- Hal? Emó, olyan sötét vagy, mint az éjszaka - fakadt ki Ricsi. - Ki ajándékoz halat becsomagolva?
- Hát, csak gondoltam, mi van, ha egy hal! Vagy - kapott Virág riadtan a fejéhez - ha egy mókus?
- Ez kész - dobta meg Ricsi egy tollal.
SZJG.3.
- Menj a portáshoz, húzasd ki a neved a listáról, aztán majd a
titkárságon átveheted a kártyád - szólt rájuk Dave. A kilencedikesek
hebegtek valami kösz-félét, mi pedig beléptünk az aulába. - Taknyosok,
fogalmuk sincs, hogy mennek itt a dolgok - legyintett Dave, amolyan
"idősebb és bölcsebb vagyok tizedikesként" arckifejezéssel.
- Üdvözlök mindenkit a tizedik évfolyamon - húzta ki az ofő a zsebéből a
kis beszédet, amit nekünk írt. Sajna tovább nem olvashatta, mert Ricsi
egy hangos "Üdv!" kiáltással, fél kezét felemelve intett az ofőnek, mire
a teremben kitört a röhögés.
Cortez fél vállán megrántva a táskáját elindult a folyosón felénk,
közben Ricsiékkel röhögött. Egy rakás diák, akik piócaként lógtak rajta,
rögtön követték. Az a-s lányok (köztük Edina, a Cortez-őrült)
elsétáltak mellettünk, közben kórusban nyávogták, hogy "szijaa, Cortez".
Komolyan, az egész olyan volt, mint egy béna tinifilmben, amikor
megérkezik a legmenőbb diák és szinte megáll az élet. Csak ez nem film
volt.
- Virág, utoljára kérdezem. Hogy érted, hogy a nyarad legjobb pillanata
volt, amikor azt hiszed, láttad AFC Tomit? Hogy lehet "azt hiszem
látni" valakit?
- Hát úgy, hogy azt hiszem, ő volt.
- De nem biztos... - próbálta értelmezni Arnold.
- Csak asszem - vonogatta a vállát Virág.
- Rendben. A legutóbbi tesztem alapján száznegyvenkettes
intelligenciahányadossal rendelkezem, de tudod mit? Ezt nem értem -
tárta szét a karját.
Csengetéskor a labor másik ajtaján (a tanári asztal mögötti titkos
ajtó, a suliban terjengő pletykák szerint Gondos ott kísérletezi ki
magának a lángvörös hajszíneit) belépett a tanárnő. (...)
- Felmayer, jelents! - szólt rá Dave-re.
Dave komótosan feltápászkodott, és körbenézett.
- Tanárnőnek jelentem, minden rendben - forgolódott.
- Ez meg milyen jelentés? Rendesen mondd el! Hiányzik?
- Semmi. A nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kéne a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro sd kártya igazán hiányzik.
Szinte mindenki elnevette magát. Gondos nem.
- Mivel mindhárman értünk a zenéléshez, és Dave képtelen kimaradni valamiből, úgy döntött, ő menedzsel minket - hadarta.
Nem akartam megbántani Dave-et, de ösztönösen elnevettem magam.
- Most mi van? Azt hiszed, nem leszek jó menedzser? - háborodott fel.
- Dehogy! - közöltem, de sajna még mindig mosolyogtam. - Csak ez viccesen hangzik.
- Egyáltalán nem vicces. Komolyan veszem a menedzseri feladataimat!
Összesen két napja vagyok menedzser, de már szereztem próbatermet,
szerkesztem a Myspace-oldalt, kész a You Tube, a Twitter és a Facebook,
sőt, beüzemeltem az egyik régi telefonomat egy új számmal, amin csak az
együttes ügyeit intézem! - közölte.
- Pete Wentz.
Virág vigyorogva bólogatott, közben Ricsi és Dave is felé dobott egy alufólia labdát.
- Hogy lehet egy hajó neve Pete Wentz? Ez kész - röhögte ki Zsolti.
(...)
- A következő: Olivér.
- Kinga - szóltam automatikusan. Az ofő kérdőn nézett Kingára, aki határozottan bólintott.
- Ki a bánat az az Olivér? - kérdezte Dave.
- A barátom - mondta.
A fiúk gúnyosan "húúúú"-ztak egyet, mire Kinga dühösen magyarázni
kezdte, hogy ez igenis komoly dolog, és Olivér a legjobb lovaspólós, és a
lovastábor és blablabla.
- Hé, Kingának van barátja, Telivér. Muhahha - ordította Zsolti.
(...)
- Nos - emelte fel az ofő a maradék lapok egyikét. Tartott egy kis
szünetet, aztán összeráncolt szemöldökkel megszólalt. - Reni.
- Igen? - kérdeztem.
- Nem, úgy értem, ez szerepel a papíron.
- Ó - bólintottam döbbenten. (...)
- Biztos Reni írta - kiáltotta Dave.
- Én most voltam, ha figyeltél volna - válaszoltam. - És egyébként is, nem adnám a hajómnak a saját nevem.
- Én igen - kontrázott Dave, mire egy csomóan elnevették magukat.
(...)
- Az enyém - emelte fel a kezét végül Arnold, mire az egész teremben csönd lett.
- Értem - biccentett az ofő.
- Küldesz nekem tehenet? - kérdezte Virág, és a fogával letépte a Túró Rudi csomagolását.
- Persze. Lovat sajnos még nem tudok - feleltem. Na, erre a beszélgetésre Arnold felkapta a fejét. - Farmville - legyintettem.
- Értem - biccentett. - Jut eszembe, Virág, megtennéd, hogy nem
küldözgetsz mindenféle meghívót játékokra? Nem áll szándékomban
virtuális farmot, kávézót, vidámparkot de még szigetet sem
karbantartani.
- Miért nem? Tök jópofa - vonogatta a vállát Virág.
- Ennek egyszerű oka van. Kevesebb időm van, mint amennyire igényt
tartanék, de ha több időm lenne, annyi, hogy esetenként a tétlenségem
még unalomba is fulladna, akkor sem pocsékolnám olyan dolgokra, amiknek
nem látom hasznát - fejezte be. Virág pislogott körülbelül ötöt, majd
megrázta a fejét.
- Mi? - kérdezte végül. Arnold az ölébe fektette a lapjaimat, majd fél kezével Virág felé nyúlt, és megkopogtatta a homlokát.
- Kevesebb net, Virág, kevesebb net!
- Az énekkaron és a rajzon is rengetegen voltak! - közölte Kinga, majd
összeráncolt szemöldökkel nézett ránk. - Mi volt az olvasón? Látom,
Harry Pottert megtaláltátok.
- Kinga, állj le! - szóltam rá nagyot sóhajtva.
Igen jó hangulatban telt a nap, főleg, mert Gazdag tanárnő hiányzott,
emiatt matekra az ofő jött helyettesíteni. Zsolti, amikor meglátta
Hallert, önkívületi állapotban üvöltötte, hogy "Igeeeeeeen!!!", amitől
az ofő kissé megijedt.
- Rendben Zsolt, azért nyugodj meg, a tanárnő holnap már lesz.
- Neeeeeeeem - váltott át automatikusann Zsolti, mire felnevettünk.
A fiúk gyorsan leírták a házimat, aztán visszaadták a füzetem. Kérdő
tekintettel Cortez felé nyújtottam, aki csendben zenét hallgatott. Ő még
nem írta le.
- Tessék - tettem le a padjára.
- Kösz, majd leírom - tolta vissza felém.
- Írd le most.
- Ráér.
- Gondos egyest ad, írd már le!
Cortez lazán megvonta a vállát.
- Mi lenne, ha mindannyian könyörögnénk, hogy írja le? Felállhatnánk,
és kérlelhetnénk közösen - szóllalt meg Arnold, fel sem nézve a
könyvéből.
- Na, én húztam szünetre - állt fel olyan hirtelen Cortez, hogy feldöntötte a széket, mire mindenki felénk fordult.
- Nekem nem jó a holnap - ráztam meg a fejem, mert közben eszembe jutott, hogy már elígérkeztem.
- Mit csinálsz? - nézett rám hirtelen Cortez, és éreztem, hogy kipirul az arcom.
- Könyvesboltba megyünk Arnolddal, kaptunk e-mailt, hogy 50%-os akció van néhány regényre, meg az albumokat is leértékelték...
- Azta, ez annyira érdekesen hangzik, hogy mindjárt elfutok! Egyszerűen
nem bírom kivárni a holnapot! - közölte Zsolti, mire a fiúk elröhögték
magukat.
- Ez nagyon jó poén volt, főleg, ha azt vesszük, hogy Zsolti két lépést sem tud futni, mert kidől - lépett hozzánk Kinga.
- Na, megjött a cowgirl - nézett unottan az ég felé Zsolti.
Kinga lesajnálóan megrázta a fejét, majd felszegett állal nézett körbe.
- Én sem érek rá a hétvégén - mondta. - Edzésre megyek, valamint Olivérrel megbeszéltük, hogy skype-olunk.
- Már nem azért - vakargatta az állát Ricsi -, de ez kit érdekel?
- Ja, Kinga, nem kell bejelenteni, amikor Telivérrel skype-olsz! - vágta rá Zsolti.
- A neve Olivér! OLIVÉR! - rikácsolt Kinga.
- Minek neked Myspace-oldal? - nézett fel Arnold a könyvéből.
- Hogy új infókat tudjak meg a kedvenc együtteseimről - böktem ki a jó
előre kigondolt válaszomat. Sajna Arnold ellen hiába készülök fel.
- Az új információk nagyon fontosak, főleg, ha a Beatles-t vesszük alapul - jegyezte meg szárazon.
- Jó, de mindenkinek van Myspace-oldala.
- Akkor gyorsan legyél te is mindenki - bólintott Arnold cseppet sem kedvesen.
- Neményi azt üzeni, hogy ma délután nem tud jönni.
- Miért nem? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Mi vagyok én, a titkárnője? Mit tudom én! Na, pontosan miért is nem jössz egész héten?
- Kinga, szállj már le róla, holnap dokihoz megy - vett a védelmébe Virág.
- Micsoda izgalmak. És? Ezen meg kéne hatódnom?
- Nem olyan dokihoz. Hanem olyanhoz! - suttogta Virág.
- Van ilyen orvos meg olyan? Virág, beszélnél érthetően? Köszönöm.
- Nődokihoz - sziszegte, és látszott rajta, hogy még kimondani is fél.
SZJG.4.
- Riprtot akarok az iskola legnépszerűbb diákjával! - adta ki az utasítást Timi.
- Már elnézést, de éppen Gondos tanárnővel terveztem riportot - szállt vitába Kinga.
Ha engem kérdeznek, a kémiatanárnővel készített riportra senki sem
kíváncsi, főleg, mióta megalakult a Facebookon, a "Gondos haja" rajongói
oldal, ahol a diákok megbeszélhetik, a tanárnő haja melyik kémiai
vegyülettől rézvörös.
- Cortez, leköteleznél, ha mondanál végre egy időpontot, amikor
megcsinálhatjuk az interjút. Van magánéletem, nem szeretnék sokáig ezzel
foglalkozni.
- Mér'? Telivér bealszik a skype előtt? - vihogott Zsolti.
A folyosón lévő suliboxunkból kiszedtük a bioszfelszerelésünket, aztán
bementünk a terembe. Illetve szerettünk volna. De az ajtó csukva volt,
és bárhogy próbáltunk benyitni, nem sikerült.
- Most kopogjunk be? - csodálkoztam, mire Virág tanácstalanul megvonta a
vállát. Hát, próba szerencse alapon bekopogtam, aztán rögtön jött a
válasz.
- Mondd a jelszót!
- Mi? (...)
- A jelszót!
- Ide járunk. És szeretnénk bemenni.
- Negatív - kiáltotta.
- Ez nem igaz - nevettem el magam kínosan, és feltartottam a kezem,
jelezve, hogy akkor nem megyünk be. Virág nem adta fel ilyen könnyen.
- Pete Wentz?
- Negatív.
- Fall out boy?
- Negatív.
- AFC Tomi?
- Negatív.
(...)
- Mi van itt? - állt meg mellettünk Kinga.
- Andris és Robi jelszót kérnek - vontam meg a vállam.
- Hülyék vagytok! - kiáltotta Kinga.
- Negatív - jött a válasz azonnal.
- Na, elég ebből! - Kinga megragadta a kilincset, és teljes erejével
megpróbálta kifelé húzni. A fiúl bentről pedig megpróbálták befelé
rántani.
(...)
- Mi történt? - lépett hozzánk Dave.
- Andris és Robi kontra Kinga - feleltem.
- Aha! Tárgyalok velük - biccentett Dave. Előkapta a zakója zsebéből a
mobilját, ujjait villámgyorsan húzkodta a kijelzőn. (...)
- Menj arrébb, berúgom! - kiáltotta Zsolti. Kinga hátrafordult, és grimaszolva megrázta a fejét.
- Kifelé nyílik - közölte. Zsolti ezen szemmel láthatólag megdöbbent.
- Tényleg? Mióta?
- Mindig is kifelé nyílt - nevettem el magam.
- Nem! Nem! Tavaly már egyszer berúgtam.
- Akkor biztos nyáron cserélték ki - legyintett egy a-s fiú a nézők közül.
Na, ez megosztotta a tömeget. A fél társaság azzal volt elfoglalva,
hogy bejussunk, a másik fele meg azzal, hogy mikor cserélték ki az
ajtókat. Ha nyáron, akkor is, fél éve nem tűnt fel senkinek. :)
(...)
Mosolyogva leültem a helyemre, és azt hallgattam, ahogyan Zsolti mindenkit megkérdez, mégis mit gondolnak az ajtóról.
- Hagyd már abba, tavaly nyáron cserélték ki az összeset - szólt rá végül Ricsi.
- Honnan tudod? - csodálkozott Virág.
- Erre deszkáztam, benéztem.
- Ablakot deszkáztál? - pislogott nagyokat, mire Ricsi elnevette magát.
- Emó, sötét vagy! Gördeszka, rémlik?
- Jaa, télleg - vigyorgott Virág, aztán két kézzel megdörzsölte az arcát.
Bólintottam Virágnak, és mivel ránk csengettek, az ajtó felé indultam.
Hirtelen egy kéz ragadta meg a karom, mire visszafordultam. Cortez fogta
a csuklóm, és szólt, hogy várjak.
- Miért? - kérdeztem torkomban dobogó szívvel. Így nehéz róla nem tudomást venni.
- Ne egyedül menj - mondta, és ez olyan nagyon édes volt tőle! Dorián
minden bizonnyal be van rágva, meg amúgy is, a szilveszteri eset után
mindenkinek meg van róla a véleménye, erre Cortez jön velem, nehogy
bajom essen! A fenébe. Még mindig szörnyen szeretem. :(
Végül már nem bírtam tovább, és megkérdeztem, hogy mit mondott Cortez Edinának.
- Amit a többieknek is. Nemet - mosolygott rosszindulatúan.
- Érthető. Van barátnője... - dünnyögtem. Kinga idegesen megrázta a fejét.
- Tedd már túl magad rajta!
- Próbálom! - védekeztem, de nem sokra mentem.
- Renáta, egyszerűen szánalmas vagy! Rólad nevezték el a "remény hal meg utoljára" mondást.
- Kivel mész a farsangi bálra? - húzta össze a szemét Dorián.
- Hát, az úgy van, hogy... - dadogott Virág, én pedig idegesen bámultam a földet.
- Velem - közölte Cortez határozottan. Dorián felváltva nézett hol
Cortezre, hol pedig Virágra, aki először értetlenül bámult, majd mikor
leesett neki, bizonytalanul elmosolyodott.
- Ó. Hát - nevetett kínosan Dorián. - Akkor mindegy.
- Szerintem is - biccentett Cortez. (...) Virág hatalmasat sóhajtva Cortez felé fordult.
- Azta. Nagyon kösz.
Addigra Viki is odaállt hozzánk, és kérdőn figyelte a párbeszédet.
- Nincs mit - vonta meg a vállát Cortez.
- Na és tényleg elmész vele, vagy megint csak játszod a hőst? - szólalt
meg hirtelen Arnold. Amúgy is baromi hideg volt, de az ő párbeszédüktől
még jobban megfagyott körülöttünk a levegő. Cortez biztosította Virágot
(anélkül, hogy Arnoldra nézett volna), hogy elkíséri pénteken, mire
Virág ugrándozott örömében. :)
- Zsolti, megtennéd, hogy elteszed a... komplett ebédedet? - nézett
furcsán. Megértettem a döbbenetét. Mi, többiek, visszafojtott nevetéssel
néztük, ahogyan Zsolti leteszi a villáját(!).
- Tanárnő, ez szigorú diéta, a személyi edzőm írta elő, hogy pontosan most kell megennem - közölte.
- Igazán? - kérdezte a tanárnő, és alig bírta visszatartani a nevetést.
- Igen.
- És megoldható lenne, hogy esetleg szünetben fejezd be?
- Nem tudom. Addigra kihűl a hús, és meg kell melegíttetnem a büfében. Megkérdezhetem a személyi edzőmet, mit gondol erről?
- Eszedbe ne jusson telefonálni az órámon! - förmedt rá Farkas.
- Nem, szerencsére ő is itt van - legyintett Zsolti, és Dave felé
fordult, aki a telefonjában nézett valami táblázatot. - Jó, ha szünetben
eszem meg?
- Jó, legyen. De akkor az ötödik órában eszed meg a halas szendvicset - biccentett Dave.
Mindenkiből kitört a nevetés, miután kiderült, hogy Dave már nemcsak
menedzser, de személyi edző is egyben. :) Zsolti elpakolta az
ételhordóját (fura dolgokkal járnak suliba, az biztos), aztán
folytathattuk az órát.
Aztán amikor felajánlottam, hogy segítek bármiben, anyu lehajtotta a laptop fedelét, és gyanakodva méregetett.
- El szeretnél menni valahova... - találgatott.
- Nem, dehogy - ráztam meg a fejem felháborodottan, mert hát ez úgy
tűnt, mintha titkolnivalóm lenne, azért ajánlom fel a segítségem.
Várjunk csak. Pont erről volt szó, úgyhogy inkább lesütöttem a szemem.
- Cortezzel van baj... - próbálkozott tovább.
- Nem, tényleg nem.
- Akkor - töprengett anyu, aztán mérges lett. Rájött. - Csütörtök van. Rajzóra!
- Ööö. Igen - biccentettem a szám szélét rágva.
- Ne mondd, hogy kaptál egy egyest! - hüledezett anyu. Nem mondtam.
- Kettőt - vallottam be, és igyekeztem felkészülni arra a
hangterjedelemre, ami anyuból készült kitörni. Először csak kiabált,
aztán már visított, végül már csak a denevérekkel tudott volna
kommunikálni, úgyhogy csak hallgattam, és folyamatosan lefelé néztem,
hogy legalább a szemrehányó tekintetet elkerüljem.
- Na! Erről beszéltem. Ezt csinálta Cortez! Ugye, milyen szupi? -
magyarázta Virág, de alig hallottam, mit mond. Teljesen ledöbbenve
álltam, és beletelt néhány percbe, mire magamhoz tértem. A képet azonnal
felismertem, holott most láttam először. A szívem olyan hevesen vert,
hogy szinte kiugrott a helyéről, és jó lett volna leülni, mert a térdem
néhányszor megbicsaklott, de egyszerűen nem tudtam elmozdulni. Földbe
gyökerezett a lábam. A képen egy épület látszott, aminek lépcsőjén egy
manga lány ült, lehajtott fejjel, egymás felé forduló lábbal, kissé
csámpásan. A tértén összekulcsolta a kezét, a haja előre lógott. Bár
felette, az égen millió fényes tűzijáték durrant, a manga lány egyedül
volt, és szörnyen szomorúnak tűnt. Te jó ég! A szám elé kaptam a kezem,
mire Virág rám nézett.
- Na, hogy tetszik?
- Virág - suttogtam rémülten. - Ez én vagyok...
- He? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Szilveszter... - motyogtam. Virág legalább négy percig kapkodta a fejét köztem és a kép között, majd elkerekedett a szeme.
- Azta!
Hát igen. Én is kábé ennyit tudtam mondani.
- Igazgatóhelyettes-asszony, becsszó, hogy nem mi voltunk - fetrengett
Ricsi a padján, aki nehezen viselte a büntit. Hülyére unta magát.
- 10/b, borotvaélen táncoltok! Ez a viselkedés teljességgel
elfogadhatatlan! Azonnal jelentkezzen, aki ezt tette! - kiáltotta. Kis
hatásszünet után Jacques emelte fel a kezét, mire mindenki meglepődött.
- Te voltál, fiam? - csodálkozott az ig. helyettes. Jacques azonnal a
fejét rázta, és szólt, hogy csak ki szeretne menni a mosdóba. Na, ezen
mindenki elnevette magát, és miközben Jacques kiszaladt a teremből,
Máday megpróbált fegyelmezni minket.
(...)
Csengetés előtt már mindenki kellően szenvedett, úgyhogy Andris és Robi
érkezése igazán feldobott minket. Ugyanis kéttálcányi üdítőt és kaját
hoztak a büféből. Mi, Virággal például kaptunk minyont. :) Jó, Máday
annyira nem lelkesedett a dologért, kikérte magának, hogy mi vígan
eszünk-iszunk, amikor éppen magunkba kéne szállni. Hát, nem tudom, a mi
osztályunk nem az a kifejezetten "magába-szállós" típus. :)
A mai órán kidobós. A-sok a b-sek ellen.
SZJG.5.
- Miért nem fiúk a lányok ellen? - kérdezte Zsolti.
- Mert a lányok heten vannak - felelte a tanár.
- Plusz Dave - mondta Zsolti. Őrületesen nagy röhögés keletkezett, Dave pedig unottan tapsolt.
- Megkérném a mélyen tisztelt társaságot, hogy a közösségi oldalakon
azonnal írják át az iskola nevét! Ez nem humoros! - förmedt rájuk Máday.
- Miről van szó? - suttogtam Virágnak.
- Hihi - kezdte olyan "Virágosan" a mesélést. Amúgy semmi extra, csak a
fiúk átírták a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumot Szent Johanna
Rehabilitációs Klínika és Elmegyógyintézetre.
Lenéztem a lapomra és gyorsan neki is láttam. Már majdnem negyedórája tartott a nyelvtanóra, amikor Zsolti kérdőn felnézett.
- Hogy írjuk azt, hogy "pálya"?
- P-vel - vágta rá Dave.
(...)
Csengetéskor Kardos megkért minket, hogy vigyük ki a lapokat.
Feltápászkodtam, és elindultam, ahogyan mindenki. Illetve majdnem.
Zsolti ugyanis hirtelen elkapta Kinga lapját, és vadul másolni kezdett
róla. Erre Kinga beidegesedett, és rávert egyet a gipszével. Mindketten
felordítottak, Kardos pedig elhessegette maga körül a diákokat, hogy
odalásson.
- Nagy Zsolt, azonnal hozd ide a lapodat!
- Még egy pillanat - ikszelgetett összevissza sietve Zsolti. Kardos odalépett hozzá, és kikapta a kezéből a lapot.
- Ezért elégtelent kéne, hogy adjak - szidta le.
- Ne aggódjon, tanár úr - bólogatott Zsolti. - Biztosan az lesz.
Az osztály felnevetett, Kardos pedig úgy döntött, hogy totálisan elege van belőlünk.
- Látom, az utolsókat rúgod - jegyeztem meg kelletlenül, ahogy
beléptem. Cortez nagy nehezen levette a szemét a tévéről, és felém
nézett.
- Nem sértegetjük a beteget - ajándékozott meg egy gyönyörű mosollyal.
Letettem a táskám a fotel karfájára, és sóhajtva fordultam felé.
- Jól nézel ki - tártam szét a karom hitetlenül.
- Örülök, hogy tetszem - felelte, amitől azonnal elöntötte a fejemet a pír.
- Úgy értem, nem tűnsz betegnek - javítottam ki magam.
- Azok ott a rockerek? - húzta össze a szemét Zsolti, és a sarok fel
nézett. Mindannyian odakaptuk a fejünket. Andris és Robi görnyedten,
ide-oda kapkodva a fejüket füstölögtek a sarkon, remélve, hogy nem
feltűnőek. Á, nem voltak azok. Csak éppen mindenki rájuk látott. Máday
viharzott ki hirtelen a bejárati ajtón, és eltökélten lépkedett. (...)
Macu odaadta Dave-nek a telefonját, aki lefogta a készülék alját, és suttogva beleszólt.
- Riadó! Egyes számú közellenség. A sas leszállni készül. Bagót
eldobni. Ismétlem, eldobni - tette le a telefont. Hm. Azt hiszem, Dave
túl sok kémfilmet néz.
SZJG.6.
(...)
- Ricsi, láttad már? - nyújtotta felé a lapot. Ricsi elkapta és beleolvasott.
- Azta! - nézett fel a papírból. - Most vetélytársak vagyunk.
- Aha - vigyorgott Cortez.
- Szerintem ne is dumáljunk addig, amíg nincs eredmény.
- Szerintem se. Rivalizáljunk - helyeselt Cortez.
- Oké. Utállak, és remélem, én nyerek - mondta Ricsi, azzal hátat fordított nekünk.
Talán mert zavarban voltam, talán mert annyira szerettem volna látni,
talán mert megőrültem, de mondtam valamit. Amit nem kellett volna.
Bánom, és ha tehetném, visszacsinálnám. De kimondtam. Most már mindegy.
- Oké. Amúgy hiányzol - feleltem gondolkodás nélkül, és ahogy ez a szó
elhagyta a számat, lesütöttem a szemem. Ha az előbb vörös voltam, akkor
ki kéne találni valami egy új jelzőt arra, ahogyan akkor égett a fejem. A
telefonban néma csend volt.
Fizika 5/2 - Gondos tanárnő kissé nehezményezte, hogy Andris és Robi
üldözik őt a Facebookon. És megkérte őket, hogy többé ne jelöljék be a
periódusos rendszer képen. Ezek őrültek. :)
- Renáta, segíts ezeket szétosztani! - nyomott a kezembe egy adag szórólapot, és meg sem várva a reakcióm, besietett a suliba.
- Mi az? - kérte el tőlem Ricsi, és megnézte a lapot. Aztán
hátrahőkölt, mintha csak megijedt volna tőle. A szórólapon Kinga egészen
közelről készült fotója szerepelt, alatta a "Szavazz rám!" szöveggel.
Nos, nem tudom, hogy ezzel szimpatikussá akarta tenni magát, vagy
szimplán rémálmokat szándékozik okozni néhány diáknak, de tény és való,
hogy a fotón lévő gyilkos tekintete nem kifejezetten megnyerő.
- "Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény..." - szólt Kardos.
Kingával tökéletesen egyszerre mondtuk, hogy "csecse becse", Dave
azonban beordította, hogy "ingyom-bingyom". Az egész osztály
felröhögött, Kardos szeme pedig szikrákat szórt.
(...)
- "S a kis szobába toppannék, röpült felém anyám..."
- Kinyitom az ablakot, hadd röpüljön tovább - vágta rá Zsolti.
Olyan hangosan röhögött fel mindenki, hogy zengett tőlünk az egész épület.
- És én még meglepetést tartogattam számotokra! Ez a hála? Ez? -
osztott minket tovább. Na, a meglepetés említésére már többen felkapták a
fejüket.
- Mi az? - lóbálta a kezét Dave.
- Már nincs jelentősége. Ilyen magatartással képtelenség, hogy elvigyelek magammal titeket.
- Úúú, hova? - kérdezte Virág.
- A postagalamb-kiállításra - jelentette be ünnepélyesen Baranyai.
Ööö... azt pontosan nem tudom, hogy milyen reakciót várt. Hogy talán
majd emiatt magunkba szállunk vagy könyörgünk, hogy mégis vigyen,
esetleg elővarázsoljuk Carlos fejét... Hát, a mi osztályunk nem egészen
ilyen. Azon túl, hogy kegyetlenül kiröhögték szegény tanárnőt, egy halom
bekiáltás érkezett, mint pl. "egy ideje mailt küldök", vagy hogy "kit
érdekelnek a madarak???", és persze a gúnyos "neeee, nem mehetünk el a
postagalamb-kiállításra? Egy éve erre várok. Muhahaha".
- Később hívlak - ölelt meg búcsúzásképp, mire elvörösödve bólintottam.
- Oké.
- De hívhatsz te is - tette hozzá, miközben megfordult és elindult. -
Ha nagyon hiányzom - röhögött, én meg lesütöttem a szemem.
- Nagyon vicces - ráztam meg a fejem, kissé szétégve.
- Összebariztál a góttal? - vigyorgott Móni gúnyosan, amikor visszaültem a padra.
- Igen - feleltem összeszorított fogakkal.
- Mer'? - kérdezte totál értetlenül.
- Mert ugyanannyi energia észrevenni valakit, mint azon fáradozni, hogy
ne vegyük észre. Én az előbbit választom - mondtam, fellapozva a
könyvem.
Nem mondanám, hogy a többieket meghatották a szavaim, mert tovább
röhögtek valamin, Cortez azonban felém pillantott, és halványan
elmosolyodott. Én pedig visszamosolyogtam rá.