Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt.

Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam.

Cortez elkapta a karom, és magához húzott. 
– Miről beszélt Kinga? – kérdezte, tekintetét az enyémba fúrva. Ja, igen, Kinga kissé elszólta magát, hogy ki voltam akadva a verseny közben. 
– Semmi – ráztam meg a fejem. – Néha vannak hülye gondolataim – legyintettem. 
– Nekem mondd, oké? – kérte, mire halványan elmosolyodtam. Wow.

♥